A depresszió komoly betegség!

- Fordítva jobb lenne, ha a tagság lenne milliárdos, és nem a miniszterelnök

Az elmúlt időszakban élénk vita bontakozott ki a hazai sajtóban a depresszióval és annak kezelésével kapcsolatban. Mivel e vitát munkatársunk, Szendi Gábor indította el a Népszabadság október 9-i számában megjelent nyilatkozatával (A boldogságpirula), a Magatartás-tudományi Intézet igazgatójaként ezúton szeretnék reflektálni a médiában megjelent írásokra.

Szendi nem szakmai fórumokon megjelent írásai és nyilatkozatai nem az intézet közös álláspontját képezik. A Magatartás-tudományi Intézet demokratikus intézmény, mely biztosítja a véleménynyilvánítás szabadságát - olyan kérdésekben is, melyekben az intézet munkatársainak álláspontja nem egységes -, s támogatja a szakmai vitákat. Munkatársunk olyan problémákat vetett fel, amelyek ma világszerte szakmai viták középpontjában állnak, rangos nemzetközi szaklapokban is.

A depresszió nem azonos

a hétköznapi szomorúsággal, rosszkedvvel. Az emberek közel hetven százaléka soha nem él át depressziós epizódot élete során, legfeljebb átmeneti boldogtalanságot, a problémákkal arányos mértékű szomorúságot. Éppen ezért fontos azonban elkülöníteni a mindennapos problémák hatásaitól az ennél súlyosabb depressziót. Intézetünk számos fórumon folyamatosan hangoztatott, a nemzetközi szakirodalommal teljesen egyező álláspontja az, hogy a depresszió ma világszerte az egyik legfontosabb népegészségügyi probléma, gyakorisága rendkívül magas, és negatív következményei miatt számos áldozatot szed (az öngyilkosság, a szív- és érrendszeri, illetve egyéb szomatikus betegségek miatti korai halálozás rizikófaktoraként). Vizsgálataink szerint a mai magyar felnőtt népesség legalább hét százaléka szenved súlyos depressziós megbetegedésben, további hat százalék is kezelésre szorul depressziós tünetei miatt. Az előbbi csoportban a pszichoterápiával kísért gyógyszeres kezelés a leghatékonyabb, a második csoportban első választásként a bizonyítottan hatékony pszichoterápiás módszerek alkalmazása indokolt. Ugyanakkor igen fontos volna a depreszsziós állapot kialakulásának hatékony megelőzése, különösen a veszélyeztetett rétegekben. A depresszió ma világszerte aluldiagnosztizált és alulkezelt betegség, saját vizsgálataink szerint például a magyar depressziósok kétharmada semmilyen kezelésben nem részesül. Az a hamisan általánosító kép tehát, amely a depressziót elsősorban valamilyen társadalmi vagy üzleti érdekcsoport által kitalált, vagy általuk mesterségesen felduzzasztott problémának tünteti fel, súlyát pedig bagatellizálja, alkalmas lehet a depressziós betegek és a környezetükben élők elbizonytalanítására, a betegek stigmatizálására, rontva ezáltal a segítségre szoruló emberek kezelésének lehetőségeit.

A súlyos depresszió kezelésében a pszichoterápia- és az antidepresszívum-kezelés kombinációja a leghatékonyabb, ezért a betegek érdekei ellen irányuló, etikátlan magatartás olyan kép kialakítása, mely szerint a pszichoterápia minden esetben önmagában is elegendő lehet a depresszió kezelésére.

A gyógyszercégek orvostudományi kutatásokban (és ezen belül a depressziókutatásban) játszott szerepével kapcsolatban jelenleg világszerte élénk bioetikai és tudománypolitikai vita folyik. A különböző álláspontok néha a nemzetközi publicisztikában is igen élesen ütköznek. A Magatartás-tudományi Intézet fontosnak tartja ezt a vitát, ugyanakkor a vita közéleti porondra való vitelekor alapvetőnek tartja a különböző vélemények maradéktalan, elfogulatlan, azonos súllyal való bemutatását és szakmai szempontok szerinti ütköztetését.

Intézetünk maximálisan megbecsüli és tiszteli a magyar pszichiátertársadalom munkáját, mely az egészségügy igen nehéz helyzetében - amikor a magyar orvosok tíz százaléka már nyugaton vállalt munkát - különösen tiszteletre méltó és áldozatos. Etikátlannak tartom ezért azokat a megnyilvánulásokat, amelyek általánosító, hamis képet igyekeznek kialakítani a pszichiátriáról és a pszichiáterekről, amelyek falakat építenek a betegek és a pszichiáterek, valamint a különböző pszichiátriai irányzatok képviselői közé.

a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének igazgatója