Sokáig uralkodott az a tévhit, hogy gyermekeknél és fiatalkorúaknál nem létezik depresszió. Ma már biztonsággal állíthatjuk, hogy igenis, az élet ilyen korai szakaszában is előfordul ez a betegség, sőt, gyakori kísérője a gyermek- és fiatalkorú hétköznapjainak. Nemzetközi adatok szerint az iskolás korúak 5%-a szenved depresszióban, melyet sajnos nem mindig sikerül időben felismerni.

Ez a rövid kis összefoglaló tanároknak, szülőknek és hozzátartozóknak kíván segítséget nyújtani a gyermek- és fiatalkori depresszió felismerésében és a kezelési lehetőségek ismertetésében.

Nem kell sokáig gondolatainkban kutatnunk ahhoz, hogy rájöjjünk, mikor is éreztük magunkat utoljára szomorúnak, lehangoltnak. Hasonló érzéseket több esemény is kiválthat belőlünk, így például szeretteink halála, válás, barátaink elvesztése, csalódás vagy akár szerelmi bánat. A felsorolt élmények bénító súllyall nehezedhetnek hétköznapjainkra, és szinte mindent negatív fényben tüntethetnek fel. Ha problémáink megoldódtak, újra kisüt a nap, és életünk visszatér a normális kerékvágásba. Sajnos nem mindenki életében oldódnak meg rövid időn belül még a hétköznapi problémák sem. Ilyenkor hozzáértő szakember gyors segítségére van szükség, mert esetleg depresszió okozza a panaszokat.

A depresszió orvosi szempontból egy kezelésre szoruló, jól gyógyítható lelki betegség, amely minden életkorban, így gyermek- és ifjúkorban is előfordulhat. Gyermekkori és fiatalkori tünetei hasonlóak ugyan a felnőttkori depresszió tüneteihez, de ezektől jelentősen különbözhetnek is. Általában minél fiatalabb a gyermek, annál nagyobb mértékben térnek el tünetei a felnőttkori depresszió tüneteitől.

Gyermekeknél és ifjúkorúaknál - csakúgy mint felnőtteknél - akkor beszélünk depresszióról, ha a depressziós tünetek egy csoportja (pl. lehangoltság, letörtség, szomorúság, étkezési problémák, alvászavarok) egyfolytában legalább két hétig vagy tovább fennáll. Ilyenkor pszichológushoz, orvoshoz kell fordulni.

Míg gyermekkorban a fiúk és a lányok egyforma arányban lehetnek depressziósok, fiatalkorúaknál gyakrabban figyelhető meg ez a betegség lányoknál, mint fiúknál (kb. 2:1 arányban). Ez részben a biológiai fejlődés adott szakaszára, valamint a kamaszkori problémák feldolgozási nehézségeire vezethető vissza.

A depresszió gyakran nehezen felismerhető betegség, különösen gyermekeknél és fiatalkorúaknál. Ebben az életkorban a tünetek nem egészen egyértelműen, rejtett formában is megjelenhetnek. Míg felnőtteknél pl. lehangoltság, nyomott hangulat, motivációhiány és tépelődés depresszióra utalhatnak, nem biztos, hogy ugyanez a tünetcsoport gyermekeknél és fiatalkorúaknál is depressziós megbetegedést jelent.

Depressziós kisgyermekeknél gyakori a gátlásos viselkedés, lehangoltság, félénkség. Nem úgy játszanak, mint azonos korú társaik. Többször figyelhető meg náluk ingerlékenység, nyugtalanság, sírás, ágybaviezelés, ágybaszékelés, étvágytalanság, néha pedig a fej falbaverése, vagy egyéb, saját személye ellen irányuló agressziv viselkedés.

Az e korosztályba tartozó depressziós gyermekek tünetei közül első sorban a gyakori sírás, szomorúság, álmatlanság emelhető ki. Nincs kedvük a játékhoz, visszahúzódóan viselkednek szüleikkel, felnőttekkel és társaikkal. Elveszítik fantáziájukat és sokszor fáradtnak tűnnek. Étvágytalanság, fogyás vagy éppen túlzott étvágy (különösen nassolás) jelentkezhet náluk. Ezek a gyermekek passzivitásukon vagy pszichomotoros nyugtalanságukon (ide-oda szaladgálás minden cél nélkül) keresztül is kitűnnek társaik közül. Néha kényszerbetegségre utaló tünetek is jelentkezhetnek, például túlzott rendtartás, a villany lekapcsolásának többszöri ellenőrzése, az ajtó becsukásának / zárásának többszöri kontrollálása, játékok katonás egymásmellé rendezése, színes ceruzák bizonyos rendben történő elhelyezése stb. Depressziós óvodáskorúak és kisiskolások többször panaszkodnak például fej- és hasfájásra, mindennemű szervi megbetegedés nélkül. Elhangozhatnak már a következő, segítség után kiáltó kijelentések is:

• Engem senki sem szeret.
• Senki sem akar velem játszani.
• Mindig én vagyok az, aki hibát követ el.

Ezek a mondatok utalhatnak már ebben az életkorban is megcsappant önbizalomra vagy oktalan kissebbségi érzésre

A depresszió következményei közül ki kell emelni ennél a korcsoportnál is a koncentrációs készség és a teljesítőképesség romlását, a tanulmányi eredmények rosszabbodását, valamint a a szociális fejlődésben való visszamaradást. A depresszió felismerésének hiányában gyakran tartják a beteg gyermeket egyszerűen lustának és butának. Depressszió hatására már ebben a korban is megjelenhet a halál utáni vágy, az öngyilkosság gondolata. Minél fiatalabb a gyermek, annál kevésbé konkrét a halál utáni vágy megfogalmazása. Szerencsére igen ritka óvodásoknál és alsó tagozatos gyerekeknél az öngyilkosság vagy az öngyilkossági kísérlet.

Minél idősebbek a gyermekek, annál jobban hasonlítanak depressziós tüneteik a felnőttek depressziós tüneteihez. Például tépelődés, kiábrándultság, lehangoltság, motiváció hiánya, agresszivitás, kisebbségi érzet, önhibáztatás, az önbizalom hiánya, szociális izoláció, érdektelenség stb. A halál gondolata fiatalkorú depresszós betegeknél is jellemző. Depressziós fiatalkorúak gyakran viselkednek szüleikkel, tanáraikkal, barátaikkal szemben visszahúzódóan, ami méginkább az izoláltság érzését váltja ki belőlük. Nehezen fogadják el a kritikát, még ha kreatív kritikáról is van szó. Fiatalkorú depressziós betegeknél gyakori a tanulmányi eredmények romlása is, melyet környezetük itt is leginkább lustaságnak, butaságnak vagy közömbösségnek tart depresszió helyett. Az olyan testi panaszok, mint a fejfájás, étkezési zavarok (bulimia, anorexia - különösen lányoknál), alvászavarok, fiatalkori bűnözés és a testápolás elhanyagolása gyakori tünetei lehetnek a fiatalkorú depresszióban szenvedőknek. Sajnos egyre gyakoribb, hogy a depressziós fiatalkorú panaszai enyhítésére alkoholhoz, kábítószerhez nyúl. Az íly módon történő problémamegoldási kísérlet természetesen csak súlyosbítja a fiatal állapotát, és fokozza a depresszió amúgy is élelet megnehezítő tüneteit.

A depresszió jelei gyermekeknél és fiatalkorúaknál

A felsorolt korosztályok depressziós tüneteihez társulhatnak továbbá: feltűnési vágy, lopás, otthonról való elszökés, hazudozás, gyújtogtás, iskolakerülés, verekedés stb. Gyakran ezek a viselkedésformák hívják fel a környezet figyelmét arra, hogy a gyermeknek / fiatalkorúnak sürgős orvosi/pszichológiai segítségre van szüksége.

Az előzőekben leírt tünetek egy része egészséges gyermek / fiatalkorú állapotát is jellemezheti, hiszen az iskolai problémák vagy rossz tanulmányi eredmények gyakoriak pubertás korban is. Az élet értelmének keresése és a halálról való gondolkodás, ugyancsak jelen lehetnek egy egészséges gyermek- és fiatalkorú hétköznapjaiban is. A "napi hangulatváltozás és ingadozás" szintén jellemző lehet fiatalkorúaknál, gondoljunk csak például a reggeli ébredést követő kedvtelenségre, koncentrációhiányra, melyeket a délutáni kiegyensúlyozottság, "feldobottság" érzése vált fel.

A lányoknál esetlegesen jelentkező premenstruációs szindróma okozhat átmeneti fáradtságot, lehangoltságot, melyet szintén nem szabad a depresszió tüneteivel összetéveszteni.

A pszichomotoros nyugtalanság, különböző fóbiák, esetenkénti evési zavarok sem mindig depresszióra utaló jelzések, hiszen ha ezek a problémák megoldódnak, eltűnnek a "depresszió-gyanús" tünetek is a gyermek / fiatalkorú életéből.

Egyes gyógyszerek, mint például Ritalin, Cortison, antibiotikum és fogamzásgátló tabletták szintén kiválthatnak mellékhatásként fejfájást, lehangoltságot, étvágyváltozást stb.

A depressziv tünetek fellépése, milyensége, ezek időtartama, valamint intenzitása döntheti el, hogy egészséges vagy depresszióban szenvedő gyermekről / fiatalkorúról van-e szó.

A következő két ábra azokat a zavarokat, illetve organikus betegségeket foglalja röviden össze, amelyek ugyan depresszióra utaló tüneteket okozhatnak, mégsem depresszióról van szó.

Kórképek, amelyek depressziós tüneteket is okozhatnak

Depressziós lehangoltságot előidéző organikus betegségek

Depressziós lehangoltságot előidéző organikus betegségek

A következő életszituációk vezethetnek depresszióhoz:

• új közösség, új élethelyzet,
• szülők válása,
• szeretett személy halála,
• költözködés,
• barátok elvesztése,
• szülők anyagi problémái,
• vita barátokkal,
• szerelmi csalódás,
• erőszak,
• szexuális erőszak,
• betegség,
• különböző pszichés problémák és
• szocializációs problémák.

A depresszió kihatásainak és következményeinek rövid összefoglalása:

az életkornak nem megfelelő fejlődés (különösen pszichoszociális fejlődés)

rossz tanulmányi eredmények,

kapcsolatteremtési problémák ,

esetleges bűncselekmények,

alkoholozmus,

iskolakerülés,

kábítószerezés,

öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági veszély.

Öngyilkossághoz vezető tényezők rövid összefoglalása:

• a 3. életév előtt történt súlyos események,
• megértő szülői háttér hiánya,
• agresszív családi háttér,
• depresszió,
• elutasított segítségkérés,
• rossz tanulmányi eredmények és
• csekély önbizalom.

Az öngyilkossági veszély jeleinek rövid összefoglalása:

• öngyilkossági gondolatok,
• öngyilkosság tervezése,
• öngyilkosság közlése,
• önsebzések és
• előzetes öngyilkossági kísérletek.

Egy beszélgetést pozitívan befolyásoló tényezök:

• a segítségre szoruló megértő meghallgatása,
• a panaszok komolyan vétele,
• az érzések tiszteletben tartása,
• panaszok lekicsínylésének elkerülése,
• szituációnak megfelelő dícséret,
• sikekerélmény elősegítése,
• pozitív aktivitások szorgalmazása és
• a döntések, valamint egyéni felelősségérzet támogatása.

A szülők, tanárok és hozzátartozók legfontosabb feladata az, hogy időben felismerjék a gyermekkori / fiatalkori depressziót. A következő lépés a segítségnyújtás, a megértő meghallgatás, valamint a gyermek mielőbbi pszichológushoz, orvoshoz vagy pszichiáterhez való eljuttatása, hiszen depresszió esetén nagyon fontos a gyors és professzionális segítségről történő gondoskodás.

• Diagnózis megállapítása.
• Terápia

Depresszió gyanúja esetén pszichiátriai szakvizsgálat szükséges, mert a tünetek sokfélesége és az életkori sajátosságok miatt más kezelendő kórformáktól is el kell különíteni a depressziót. A depresszió gyógyítható betegség. Kezelésében különféle egyéni és csoportos pszichoterápiás kezelések sora, valamint korszerű hangulatjavító gyógyszerek, un. antidepresszánsok állnak rendelkezésre. A depressziós gyermeknek / fiatalkorúnak nagy szüksége van a család és a környezet támogató megértésére.

Milyen terápiás lehetőségek léteznek?